Bathó Mici szigete

A különböző gyógynövények önálló és együttes hatása a szervezetre

Később az orvostársadalom is rájött, - persze a pacientúra is ösztönözte őket - amikor a vegyi gyógyszerekkel való kezelés hatására nem várt zavarok jelentkeztek, hogy érdemes visszatérni a gyógynövényekhez, illetve azok főzetéhez, kivonataihoz.
Ekkor azt tapasztalták, hogy magával a gyógynövénnyel - valamilyen formában - kezelve a beteget, kiegyenlítőbb, maradandóbb és mellékhatás-mentesebb gyógyulás, illetve hatás érhető el.
Bebizonyosodott az a Bürghi-féle gyógynövény-elmélet is, mely szerint ha több hasonló hatású gyógynövényt keverünk össze, a keverék hatása sokoldalúbb és hatékonyabb mint a csak egyetlen gyógynövényből készült, hasonló hatású, ugyanolyan mennyiségű kivonat. Vagyis a hatás nem az egyes füvek, alkotórészek összegével egyenlő, hanem azt jóval felülmúlja.
Az erős hatású - mérgező anyagot is tartalmazó - gyógynövényeknél azonban más a helyzet. Ezek a betegség tüneteire vannak hatással és nem hatnak az általános állapotra, s a betegséget leginkább okozó anyagcsere-zavarra, az összetételében beteggé lett vérre és testszövetre.
De még ezek a gyógynövények is jobbak, mint a belőlük nyert - vagy szintetikusan előállított - puszta hatóanyag-kivonat mert a teljes növény használata esetén a gyógynövényben meglévő plusz vegyületek sok káros mellékhatást kiküszöbölnek, míg az előbbiek esetén ez nem történik meg.
A méreganyagokat nem tartalmazó gyógynövények viszont olyan anyagokat visznek be a szervezetbe, melyek normál körülmények között is megvannak az egészséges testben, - mert a jelenlétük létszükséglet - de, amelyek a test beteges állapotában megfogytak vagy teljesen hiányoznak, esetleg elváltoztak.

Leginkább ez utóbbi gyógynövényeket állítja a szolgálatába a Phytotherápia, a gyógynövényekkel való gyógyítás.
Első megközelítésben a gyógynövények felhasználása egyszerű és rendszerint igen hatásos, mert kiválasztó képessége folytán kedvezően idézi elő a betegséget legtöbbször okozó méreganyagok eltávolítását a szervezetből.

A gyógynövények hatását vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy míg az egyik növény a test egyik szövetanyagával, a másik növény a testszövet másik részével van rokonságban az összetétele révén. Ezáltal a gyógynövények hatóanyagai a vele rokon testszövetre ösztönzőleg, serkentőleg hatnak, amellett, hogy a szövet sejtjeinek táplálékot nyújtanak.
A méreganyagot tartalmazó gyógynövény is lehet szervműködést fokozó hatású, azonban a sejtet nem táplálja, mert a sejt munkáját, teljesítményét kierőszakolja. Ez erőt, energiát von el a sejttől, ami az adott szövetrész legyengülését eredményezi. Néha persze még ilyen áron is megéri e növényeket használni mert ezeket sokszor súlyos, előrehaladott állapotú kórfolyamatoknál használják, legtöbbször gyógyszerek hatóanyagaként. Ebben az esetben jobb megoldás ha az egész gyógynövény minden vegyületét tartalmazza a gyógyszer, a fent említett okok miatt.

A gyógynövények kiválasztása

A gyógynövények kiválasztása és mennyisége különböző és változó lehet. Nem elsőrendű fontosságú a betegség neve, mert a különböző tünetekkel rendelkező betegeknél a növények is különbözőek lehetnek.
Igen sok gyógynövénnyel rendelkezünk, a gyakorlat és a tapasztalat segít megtalálni a megfelelőket. Az érintett szervekre ható gyógynövények mellett az anyagcsere javítására is mindig tekintettel kell lennünk.
Nincs olyan betegség ugyanis, amely az egész szervezettől teljesen függetlenül fejlődne ki és teljesen elhatárolva, az adott szövetbe ágyazná magát.

A gyógynövény terápia időtartama függ a betegségtől, a beteg pillanatnyi testi-lelki állapotától, és a gyógynövény terápiára való fogékonyságától
A növényi gyógymódnak tehát lényegében az a célja, hogy a szervezetben fennálló megbomlott egyensúlyi állapotokat harmonizálja és a természetes öngyógyító képességet támogassa és fenntartsa.